-
- Köszönöm szépen az érdeklődést, amire örömmel mondhatom el a mosonmagyaróvári szurkolóknak, hogy minden rendben halad a teljes felépülésemet illetően – felelt a kérdésünkre Simona Szarková. - Szerencsére semmi sincs. ami hátráltatna, így szépen, fokozatosan rendbe fogok jönni a keresztszalag-szakadást követő műtét után. Ismertük ennek a menetét és a várható idejét és azt gondolom, hogy ilyen szempontból talán még egy kicsit előrébb is tartok, mint amire számítani lehetett. Az volt a legfontosabb, hogy sikerült a sérülés után szinte azonnal sort keríteni a műtétre, ami ráadásul igazán jól is sikerült. A doktor úr remek munkát végzett, én pedig már a kezdetektől nagyon odafigyeltem a rehabilitációra. A lábam így szinte tökéletes állapotban van, tehát olyan, mint a sérülés, a műtét előtt. Nem vagyok babonás, de nálunk szokás egy-egy ilyen fontos mondatot egy asztalon gyorsan lekopogni és én ezt most, ahogy kimondtam, gyorsan meg is teszem.
- Egy ilyen sérülés után rendkívül fontos a rehabilitáció, ami ezek szerint jól sikerült az elmúlt időszakban?
- A rehabilitációban rengeteg segítséget kaptam a klub dolgozóitól, amiért igazán nagyon hálás vagyok. A körülöttem lévő emberek nagyon sokat tettek azért, hogy a felépülésem gyorsan haladjon. Eltökélt voltam abban, hogy ez a lehető leghamarabb sikerüljön, de sokszor ők is motiváltak. Szerencsés vagyok tehát, hogy Freimann Sándor, Forrás Fernanda, Holanek Zoltán és Stranigg Ferenc személyében olyan szakemberek segítettek, aki értik és szeretik is a munkájukat. A rehabilitáció különböző szakaszaiban mindig volt, aki mellettem állt, így pontosan tudtam, hogy aktuálisan mi az, ami elősegíti a térdem gyógyulását.
- Mikor láthatjuk ismét a pályán, mérkőzésen játszani?
- Ebben a hónapban már együtt dolgozom a csapattal, de természetesen most még testi kontaktus nélkül gyakoroltam. Ez a sérülés helyreállításának utolsó része és reményeim szerint, két hét múlva már teljes intenzitással tudok majd edzeni a lányokkal. Ez pedig azt jelenti, hogy lassan mérkőzésen is tudok majd szerepelni. A kézilabda, a játék, a mérkőzések hangulata, szenvedélye nagyon hiányzik már. Azt is sajnálom, hogy nem tudok segíteni most a csapatnak és örömet szerezni a mosonmagyaróvári szurkolóknak. Ráadásul a pályán kívül, sokkal feszültebb, idegesebb vagyok, tehát lényegesen nehezebben élem meg a mérkőzésinket. A felépülésen azonban már valóban nincs messze, ezt a rövid időszakot, megpróbálom továbbra is türelmemmel, fegyelemmel és megfelelő odafigyeléssel kezelni.
