-
Csontos Viktória: - Mindegyik MKC nyári táborban ott voltunk a testvéremmel Reginával, ez tehát az egyik legfontosabb programunk a szünidőben. Egyértelmű volt tehát, hogy jelentkeztünk, ki akartuk próbálni magunkat ezen a nyáron segítőként. Most Kanka Szilvivel voltam párban, akivel a tizennégy kicsiből álló U11-es csapatra felügyeltünk. Nagyon jól éreztem magam, érdekesek, változatosak voltak a napok, így szinte elrepült a hét.
Kanka Szilvia: - Ebben az évben egy hetes volt a tábor, hiszen most, hogy felépült a munkacsarnok, két helyszínt, több öltözőt használhattunk. Én viszont ezt egy kicsit sajnálom, mert szívesen mentem volna még egy hétig. Régebben többször voltam táborozó, nekem is ez volt az első alkalom, hogy segítőként vehettem részt a táborban. Az első napon egy kicsit izgultam is, de nem volt semmi gond, így már jeleztem is, hogy jövőre is biztosan jönni fogok.
Kerényi Emma: - Már táborozóként eldöntöttem, hogy segítőként is visszajövök, mert nagyon szeretem ezt a tábort és így „kiöregedve” sem kell elhagynom. Arra is emlékeztem, hogy gyerekként mennyire szerettük a nagyobb lányokat, akik akkor segítettek nekünk. Csontos Reginával mi az U10-es korosztályra felügyeltünk, tehát a legkisebbekre a nagyok csoportjában. Nem volt egyszerű, hiszen ez volt a legnépesebb csapat, 22 hiperaktív gyerekkel, akik után bizony kellett futkosni.
Csontos Viktória: - Reggel nyolcra jöttek a gyerekek, akiknek délelőtt és délután is volt kézilabda edzés, valamint valamilyen program, filmnézés, kézművesség vagy kvíz. Közösen ebédeltünk és uzsonnáztunk, tehát figyelni kellett a beosztásra, az időrendre, hiszen 135 gyerek volt a táborban. Szerdán pedig elutaztunk a Bakonyban lévő Sobri Jóska Élményparkba, ami szuper jó volt. Egész héten nagyon meleg volt, így kiemelt feladatunk volt az, hogy a folyadékot pótolják a gyerekek.
Kanka Szilvia: - Mi Halász Kristóffal dolgoztunk, aki a klubban is ezzel a korosztállyal foglalkozik és ez természetesen megkönnyítette a helyzetünket. Ki kell emelni viszont, hogy a gyerekek is nagyon szófogadóak, nyitottak, barátságosak, kedvesek voltak. Gyorsan nagyon jó kapcsolatot tudtunk kialakítani a szabad foglalkozásokon és edzéseken. Ez nagyon fontos volt, mert ezek a kicsik nagyon lelkesek, ügyesek, de közben igazi kis versenyzők, akik mindent beleadnak a játékba.
Kerényi Emma: - Nálunk már az első judo edzésen szerzett egy jókora monoklit az egyik kislány, de kis hősként így is végig ott maradt a táborban. Mindig volt tehát feladatunk, valamilyen megoldása váró dolog, amelyekben persze a felnőtt edzők ott voltak mögöttünk. A mi csoportunkban Balogh Sándor irányított, aki nagyon jól ért a gyerekek nyelvén. Ezért nekem a pénteki házi bajnokság volt a kedvenc napom, amikor mi is beálltunk és együtt játszottunk a nagyon tehetséges kicsikkel.
A nyári tábor szintén egy olyan tényező a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club életében, amely erősíti, összekovácsolja a klubot, a sportolókat, a várost. A kisgyerekekből kamaszok, a táborozókból már segítők lettek és érdemes is figyelni erre a folyamatra!
