-
- Nagyon jól esett nekem, hogy az első mosonmagyaróvári edzésen tapssal gratuláltak a VB ezüsthöz az új társaim - mondta a bemutatkozó beszélgetés elején Faragó Luca. - Ezt a Szlovéniában szerzett érmet tartom az eddigi pályafutásom legnagyobb sikerének, mert igaz nyertem már U17-es és U19-es Európa-bajnokságot, de ez a nyári torna már szinte felnőtt rendezvény volt.
- Hogyan alakult ez az említett pályafutás eddig?
- A szüleim mindketten kézilabda szakedzők, így nekem és a húgomnak, aki most a NEKA játékosa, gyakorlatilag nem lehetett kimaradni ebből a sportágból. Persze nem is akartunk, így szorgalmasan jártunk Körmenden, a szülővárosunkban a kézilabda edzésekre. Az általános iskola elvégzése után sikerült a válogató a számomra Balatonbogláron, így a gimnáziumot már a NEKA sportolójaként kezdtem el. Négy évig voltam a Nemzeti Kézilabda Akadémia játékosa, amelynek az utolsó szezonjában az NB I-ben szerepeltünk. Ifj. Kiss Szilárd és dr. Woth Péter voltak az edzőim, nagyon sokat tanultam ott, egy nagyon tehetséges fiatal csapatban játszottam, amelyben többek között Kajdon Blanka, Juhász Gréta, Koronczai Petra, Mlinkó Zsófia és Farkas Johanna is a csapattársam volt. A tavalyi szezon előtt Budapestre, a nagymúltú Vasas SC csapatához szerződtem, ahol ismét az élvonalban szerepelhettem.
- A NEKA és a Vasas gárdáinak nem sikerült megtartani az első osztályú tagságot, viszont neked már két éves NB I-es tapasztalatod van.
- A NEKA esetében ez nem volt elvárás, de szomorúak voltunk, hogy nem sikerült, mert közel jártunk a bravúrhoz. A Vasasnál sajnos hamarabb eldőlt a sorsunk, tehát az nagyobb csalódás volt, viszont én valóban sokat játszottam, ami a számomra valóban nagyon hasznos volt. A válogatott szereplés pedig egy kis nemzetközi rutinhoz is segített, amelyeket nagyon szeretnék most az MKC-ban használni. Többször jártam ellenfélként az UFM Arénában, játszottam az MKC ellen és mindig nagyon szimpatikus volt a csapat és az a közeg, az a hangulat, amely jellemzi a Motherson-Mosonmagyaróvár mérkőzéseit.
- Ezért esett a választásod az MKC csapatára?
- Igen ennek komoly szerepe volt abban, hogy az élvonalbeli ajánlatok közül a mosonmagyaróvári klubra esett a választásom. A legfontosabb ok azonban az itt folyó szakmai munka volt, ami rendkívül vonzó az én számomra. Októberben leszek húsz éves, nekem tehát még nagyon sokat kell tanulnom, fejlődnöm, hogy igazán jó kézilabdázó legyek. Ezt érzem biztosítottnak itt az MKC-ban, ahol kiváló edzőkkel dolgozhatok, és olyan poszttársaim vannak, mint Bardi Fruzsina és Pásztor Noémi, akiktől szintén sokat tanulhatok. Az első benyomásaim is nagyon jók, mert igazán kedvesek a lányok és a kisvárosi életforma is közel áll hozzám. A korosztályos világbajnokság miatt igaz elég rövid volt a nyaram, de mégis élvezem a foglalkozásokat, várom a bajnokságot, ahol szeretnék játszani, segíteni a csapatnak.
