-
- Nekem sajnos ennek a bajnokságnak a mérkőzésein csak percek jutottak vagy még annyi sem - mondta kicsit szomorúan Kellermann Dóra. - Nem ért váratlanul, hogy a két év után nem kötünk új szerződést, tehát távozni fogok Mosonmagyaróvárról. Az első évben pont akkor szakadt félbe a bajnokság, amikor több lehetőséget kaptam, többet játszottam. Most a második szezonban pedig sokkal erősebb a csapatunk, a belső posztokon tapasztalt, válogatott játékosok szerepelnek. Sokat fejlődtem Gyurka Jánosnál, különösen fizikailag és technikailag lettem erősebb, de sajnos a bizalmát nem élveztem. Tudom, hogy senkinek sem könnyű most ebben a sokszor megszakadó bajnokságban, de ha csak edzek, és nem játszom, akkor én sem leszek jobb játékos. Nem egyszerű a helyzetem, mert látom, hogy a legtöbb klubban inkább a biztosra mennek, kevésbé bíznak a fiatalokban. Szeretnék az élvonalban maradni, zajlanak is tárgyalások, de még nem tudom, hogy hol folytatom. A családom, a csapattársak sokat segítettek, de így a kispadon egy kicsit mégis kívülállónak érzi magát a játékos. Egyre nehezebben élem meg, hogy tartalék vagyok, de nem adom fel. Amíg itt vagyok, megteszek mindent, amit tudok, de ahogy látom az nem a pályán lesz. Sok sikert kívánok a folytatásban a mosonmagyaróvári klubnak, amit nagyon szerettem, sokat adott nekem, de sokat el is vett.
