Elsőként Szalai Zsuzsannát mutattuk be ebben a sorozatunkban, aki az MKC utánpótlásból került fel a kézilabda csapatunk NB I – es keretébe. A most bemutatkozó Lázár Jázmin pedig az első tősgyökeres mosonmagyaróvári játékos lehet a felnőtt csapatban, hiszen a városban született és most is Mosonmagyaróváron tölti a minden napjait.
"Kézilabdázni azonban a szomszédos Mosonszolnokon kezdtem, ahol Drobnitsch Zsófia és Harta Béla voltak az edzőim. A serdülők között gólkirálynő is voltam és játszottam az ifjúsági, sőt már tizenöt éves koromban, a felnőtt NB II – es csapatban is. Sokat tanultam ott és ugyanilyen fontos, hogy rengeteg tapasztalatot is szereztem Mosonszolnokon, ahol egy csapatban játszottam az MKC mostani technikai vezetőjével, Kokas Viktóriával. Az ő javaslatára pedig már abban is időszakban is jártam Mosonmagyaróvárra Vura Józsefhez, az akkor induló MKC edzéseire. Az általános iskola befejezése után, jelentkeztem a NEKA – hoz, de onnan Siófokra irányítottak. Én azonban, egyeztettem az MKC vezetőedzőjével, Bognár Róberttel és inkább az mosonmagyaróvári klubbot választottam. Így most már a második szezonomat kezdtem itt és a győri Bercsényi Miklós Szakközépiskola kézilabda osztályába járok."
Még mosonszolnoki színekben
Az első éved pedig remekül sikerült az MKC utánpótlásában, hiszen alap játékos voltál az ifjúsági és a megyei bajnokságot nyerő U22 - es csapatban.
"A tavalyi szezonom valóban elég jó volt és ezért nagyon bíztam abban, hogy az idén is sikerül hasonló teljesítményt nyújtanom. Tudom, hogy sokat várnak tőlem és ez nem is jelent terhet nekem, mert és is sokat várok önmagamtól. Igaz, hogy az ifjúsági csapatunk egy kicsit átalakult és az NB II -es bajnokság is erősebb a tavalyinál, de így is négy - öt gólt kellene dobnom a bajnoki mérkőzéseken. Egyelőre azonban nem úgy megy a játék, ahogyan szeretném és ez bizony az ifjúsági csapatunk eredményein is meglátszik. Tavaly bal oldali lövő voltam az ifiben, de az idén átkerültem a jobb oldalra és ezt a posztot még nem érzem igazán. Ezért is örülök nagyon annak, hogy Tilinger Tamara megígérte, hogy csinálunk néhány közös edzést és ezeken megmutatja a megfelelő mozgásokat. Nagyon várom ezeket a külön gyakorlásokat, mert nekem Tilinger Tamara és a brazil Eduarda Amorim a példaképem."
Az iskolában is van edzésed, ezt követően pedig jönnek a délutáni foglalkozások az MKC csapattal és dupla terhelés a hétvégén, hiszen akkor van ifi és NB II - es mérkőzésed. Annyira szeretsz kézilabdázni, hogy most még egyéni gyakorlást is beütemezel?
"Kézilabdázni szeretek a legjobban a világon és az célom, hogy profi játékos legyek, először itt az MKC élvonalbeli csapatában. Ehhez pedig bármilyen nehéz, mégis pontosan tudom, hogy nagyon sokat kell edzeni és gyakorolni. Az iskolában Róth Kálmánnal és Tóth Lászlóné Teca néni irányításával sokféle foglakozás van, délután pedig a csapattal tudok edzeni. Az edzőmmel, Balogh Sándorral sokat is beszélgetünk a kézilabdáról és ez is sokat segít nekem. Az egyéni képzés pedig kell ahhoz, hogy mindkét oldalról megtanuljak hatékonyan játszani, hiszen ez ma már jogos elvárás egy átlövőtől."
Apa-lánya
Januárban leszel tizenhét éves és nagyon jó úton vagy ahhoz, hogy fokozatosan figyelembe vegyenek az MKC felnőtt csapatánál. Mosonmagyaróvári lányként pedig látod, hogy ez milyen komoly esély!?
"Természetesen az MKC minden hazai mérkőzésén ott vagyok és így látom, hogy nagyon színvonalas az első osztályú bajnokság. Abban azonban biztos vagyok, hogy a mostani mosonmagyaróvári csapatnak sikerül majd megragadnia itt, mert ez egy sokkal erősebb csapat, mint a két évvel ezelőtti. A szurkolók pedig fantasztikusak és külön szeretném kiemelni, hogy az édesapám is tagja a B középnek, tehát szurkolóként segíti a lányokat. Így természetesen nekem is óriási megtiszteltetés lenne, ha helyi játékosként mutatkozhatnék be az MKC csapatában. Talán én lehetnék az első, mert az ifiben játszó Kiss Lilla és Paróczai Eszter is mosonmagyaróvári és a kisebb korosztályokban pedig nagyon sok tehetséges helyi kézilabdázó van."
-
