-
- Nagyon régóta foglalkozom már a kézilabda utánpótlással, de egyértelműen Tolnai Fanni a legnagyobb tehetség, akivel eddig együtt dolgoztam. - jelentette ki Kránitz János edző. - Eltökélt szándéka az, hogy kézilabdázó legyen, imádja a játékot, szorgalmas, kitartó, tehát olyan játékos, akivel jó együtt dolgozni. Igazi csapatember, aki jó hatással van a társaira és az életkorához képest kimondottan komplex módon gondolkodik a kézilabdázásól. A labdaérzéke, a gyorsasága messze átlagon felüli és a kézhossza is jó. Fizikailag kell még erősödnie, mert talán egy kicsit vékonyabb az átlagnál.
- Az MKC korosztályos csapatai tornákon vesznek részt, amelyeken Tolnai Fanni rengeteg gólt szerez. Felmerül tehát a kérdés, hogy a tehetségére a nagyobb klubok is felfigyelnek…
- Eldugni valóban nem tudjuk Fannit, de nem hiszem, hogy ilyen életkorban jó lenne neki egy váltás. Tudja, hogy megbecsült játékosa a csapatunknak és én úgy látom, hogy erősen kötődik is a társaihoz, a klubhoz. Nekünk kell úgy dolgoznunk tehát, hogy egy ilyen tehetség megfelelően fejlődjön, ami nem könnyű mert nálunk több korosztály együtt tartja az edzéseit. Neki jó lenne egy negyedik, az egyéni képességeket fejlesztő edzés. Viszont Fannit még semmiképpen sem szeretnénk a tizenhárom éveseknél idősebb korosztályban szerepeltetni. Őt a korosztályában kell képezni és hagyni, játszani, alkotni, hiszen ez a tehetség gondozás alapja.
- Fannit Mosonmagyaróvárhoz köti minden, hiszen itt hatodikos, az Újhelyi iskolában - folytatta a beszélgetést Török Tünde, Fanni anyukája. – A csapathoz, a társaihoz és János bácsihoz pedig nagyon kötődik, tehát elsősorban az MKC csapatában szeretne kézilabdázó lenni. Régebben táncolt, balettezett és az iskolában is mindig jól teljesített, viszont soha semmi nem kötötte le annyira, mint a kézilabda. Fanni vidám, közösségi gyerek, aki tudja irányítani a társait, de el is várja, sőt zokon is veszi, ha azok nem veszik komolyan a játékot.
- A mai kézilabdázás hihetetlenül kemény sport, sok lemondás, akaraterő szükséges ahhoz, hogy valaki profi játékos legyen. Mit gondolnak a szülők erről?
- Fanni már most is mindig tele van kék-zöld foltokkal, de úgy látjuk, hogy jól tűri a fájdalmat és nem sérülékeny. A családunk pedig támogatja a kézilabda karrierjét, mert egyértelműen látjuk, hogy ez fontos a számára. Nagyon eltökélt most, hiszen a heti három edzés mellett, hetente legalább két mérkőzése is van. Sportos család vagyunk, mert Fanni apukája focizott, a tizenöt éves bátyja Lipóton kézilabdázik, én pedig atléta voltam. Ha csak tehetjük, ott vagyunk a mérkőzésein és örömmel látjuk, hogy valóban élvezi a játékot.
- Harmadikos voltam, amikor Mogyorósi Csenge barátnőm elhívott egy edzésre - szólalt meg végül a kis tehetség. - A játék pedig rögtön megtetszett és hamar el is döntöttem, hogy kézilabdázó szeretnék lenni. El sem tudom képzelni, hogy bármi is eltérítsen ettől, annyira szeretek mérkőzéseket játszani. A csapatot, a társaimat is nagyon kedvelem, mert már jól tudunk egymással kézilabdázni. Csengével elég egy kacsintás és azonnal tudjuk, hogy mit fogunk csinálni. Én általában irányító vagy átlövő poszton szerepelek, de amikor külön őrzőt kapok, a szélen is szoktam játszani. Mostanában elég jól megy a játék, hiszen például az ETO elleni mérkőzéseken huszonnyolc gólt dobtam. Remélem, hogy egyszer majd én is olyan jó játékos leszek, mint Háfra Noémi vagy Kácsor Gréta. Ezért nagyon figyelek minden edzésen, meg akarok tanulni mindent János bácsitól, aki sokszor szigorú velünk, de én akkor is szeretem.
