-
- Mindig nagyon „fiús” kislány voltam, akinek a babák helyett, a labda volt a kedvenc játékszere - kezdte a beszélgetést Asztalos Lili. - A szüleim támogatták is, hogy sportoljak, amit a tenisszel és az úszással kezdtem el Érden, ahol lakunk. Harmadikos voltam, amikor egy barátnőm hívására kézilabda edzésre is lementem és nagyon élveztem annak a játékosságát. Így az Érd U11 játékosa lettem, ahol Kis Gergely Csilla tanította meg az alapokat, majd Oláhné Balogh Tünde és Kemény Andrea voltak az edzőim három évig. A serdülő csapatban azonban nem igazán éreztem jól magam, ezért átigazoltam Budaörsre. Ott Nagy Zsuzsannával és Rezsnyák Csabával dolgoztam három és fél évig, folyamatosan játszottam az ifi csapatban. Tavaly nyáron már együtt alapoztam a felnőtt csapattal, de már gondolkoztam a klubváltáson, mert a Budaörs ifinél jobb csapatba vágytam.
- Hogyan került képbe a Mosonmagyaróvári Kézilabda Club?
- Beszélgettem Soltész Kírával, aki csapattársam volt Budaörsön és ő nagyon jókat mesélt a mosonmagyaróvári klubról. Elsősorban ez keltette fel az érdeklődésemet, mert pont ilyen lehetőségre gondoltam. Visszamehettem volna Érdre, hívtak kézilabda akadémiákra, de a szüleimmel inkább megkerestük a mosonmagyaróvári vezetőket és ide igazoltam. Van tehát itt egy barátnőm, az MKC felnőtt csapatát figyeltem a bajnokságban, az ifi csapatból pedig ellenfélként már ismertem több játékost. Az apukám igaz nem rajongott a dologért, kicsit féltett a távolságtól, de anya meggyőzte. Azóta persze napi kapcsolatban vagyunk és én csupa örömteli dologról tudok beszámolni, hiszen jól érzem magam. Az őszi szünetben érkeztem, sajnos a vírus miatt egy hónapot ki kellett hagynom, de most minden rendben. Bognár Róbert irányításával a csapat is összeállt, a Kossuth Gimnáziumban pedig sokat segítenek nekem, mert az iskola váltás, kiegészülve a német nyelvvel, komoly feladat nekem.
- A tehetséged megvan a játékhoz, ezzel biztosan tisztában vagy. Viszont azt is tudnod kell, hogy a tehetség önmagában nem elég.
- Nagyon szeretnék élvonalbeli kézilabdázó lenni, tehát az akarat megvan bennem, hogy ezt elérjem. Azt látom, hogy fizikálisan valóban jók az adottságaim, mert a korosztályomban egy az egyben meg tudom verni az ellenfeleimet. Talán a lövő technikám is jobb az átlagnál, amiben segítségemre van teniszben megedződött csuklóm. Most pedig jó helyen is vagyok, a körülmények kiválóak és vannak társaim, akikkel élvezem a játékot. Az eredménykényszerhez már hozzászoktam, de annak az elérésében, egy csapatsportban egymást lehet és kell segítenünk. Most még kicsit szeleburdi vagyok, sokat kell még tanulnom, szorgalmasan kell dolgoznom az edzéseken, amire itt minden lehetőség megvan, hiszen két bajnokságban is játszhatok. Én pedig azért jöttem Mosonmagyaróvárra, hogy jó játékos legyek, elindítsak már most tizenévesen egy felnőtt karriert.
