-
- Természetesen az egészség, az emberek élete a legfontosabb, így nem volt más választás, meg kellett hoznia ezt a nehéz döntést a szövetségnek – mondta az átlövő. - Soha nem találkoztunk még ilyen sajnálatos esettel, de be kellett látnunk, hogy ezt a bajnokságot már nem lehetett befejezni. Ennyi kihagyás után már nagyon kockázatos lett volna mérkőzéseket játszani, mert a játékosoknál elindult volna egy komoly sérüléssorozat. Mindezeket elfogadjuk tehát, de mégis nagyon szomorúak vagyunk, hiszen a csapatunk remekül működött. Végre teljes volt a keretünk, visszatértek a sérültek, és a fantasztikus szurkolótáborunk előtt játszhattunk volna még fontos mérkőzéseket. Úgy gondolom, hogy még a nyolcadik helyet is meg tudtuk volna szerezni ebben a szezonban.
- A csapat elégedetten gondolhat vissza az elmúlt évekre, hiszen töretlen a fejlődési folyamata. Megtörheti ezt a haladást a jelenlegi helyzet?
- Sikerült feljutnunk az élvonalba, majd tavaly magabiztosan meg is tudtuk őrizni az első osztályú tagságunkat, az idén pedig javítottunk a helyezésünkön. Elismerésre méltó teljesítmény ez a csapattól, aminek az értékét az is növeli, hogy a világ legerősebb női kézilabda bajnokságában tudtuk elérni. Voltak ugyan nehezebb periódusaink, hullámvölgyeink, de ezeken együttes erővel mindig sikerült átlendülni. A kilencedik helyezésünket teljesen reális eredmények tartom, örülök annak, hogy a tavalyi eredményünkhöz képest előrébb léptünk a tabellán. Szépen, fokozatosan haladunk tehát előre, bízom abban, hogy a következő szezonban ismét tudunk majd javulni. Fontos lenne, hogy időben el tudjuk kezdeni majd az alapozást. Időre, türelemre lesz szükségünk miután rendeződtek körülöttünk a dolgok, de a csapat teljes erőbedobással arra készül majd, hogy meg tudja oldani az új feladatokat.
- Egységes a vélemény a kézilabdázók körében arról, hogy átrendeződést hozhat ez a csonka bajnokság és az azt követő időszak…
- Abban én is biztos vagyok, hogy az anyagi feltételek terén, az életünk minden területén visszaesésre számíthatunk a közeli jövőben. Ez pedig valamennyire átrendezheti majd az erőviszonyokat a kézilabdában is. Vélhetően kevesebb külföldi játékos fog szerepelni majd a bajnokságunkban, így több lehetőséghez jutnak majd a fiatalok. Sok változás lehet a következő évi játékoskeretekben, hiszen sok olyan kézilabdázóról is halottam, akik már a pályafutásuk befejezésére készültek, de most a halasztások miatt, inkább a folytatás mellett döntöttek. Remélem, hogy mi itt Mosonmagyaróváron meg tudjuk őrizni a stabilitásunkat és erősebbek, eredményesebbek leszünk az új játékosok érkezésével.
- Hogyan telnek mostanában ezek a hosszú, egy kézilabdázó számára sokszor nagyon egyhangú, eseménytelen napok?
- Már nagyon nehezen élem meg ezt az időszakot, hiányzik a játék, a csapat, a közös edzések. A lányok is így vannak ezzel, de próbáljuk telefonokkal, üzenetekkel bátorítani egymást. Naponta elvégezzük a szakmai stáb által összeállított erősítő és futó edzéseket, de a labdás foglalkozásokat nem tudjuk most pótolni. Én együtt készülök a párommal, Nahaj Lászlóval, akit áramütésként ért, hogy az ETO férficsapata felbontotta a játékosai szerződését. Csákváron vagyunk a szüleimnél, ahol sokat sétálunk, kerékpározunk, mindig betartva azokat a szabályokat, amelyeket előírtak. Nem könnyű ez az időszak, de ki kell tartanunk, vigyáznunk kell egymásra és akkor talán már nincs messze az az idő, amikor ismét elkezdhetünk közösen edzeni a csapattal.
