-
- A Moldáv határ közelében lévő Iasi városában születtem, amely több mint hatszáz kilométerre van Magyarországtól - kezdte a bemutatkozó beszélgetést Bahrim Liliana. - Ennek ellenére van magyar neve is a városnak, így talán Jászvásárhely néven már halottak róla. Ott éltem és kézilabdáztam a helyi első osztályú Terrom csapatában, ahol már tizenhat évesen bemutatkoztam irányító-szélsőként. Huszonnégy évesen igazoltam át Nagybányára, ahol még négy évig játszottam a legmagasabb osztályban a Baia Mare gárdájában. Közben elvégeztem a Közgazdasági Egyetemet és ezután úgy terveztem, hogy egy-két évig külföldön fogok majd élni és kézilabdázni.
- Magyarország is a célországok között szerepelt a terveiben?
- Tulajdonképpen igen, de mégis egy véletlennek köszönhető, hogy végül ide kerültem. Már húsz éve annak, hogy egy barátnőmet látogattam meg, aki akkor Kisvárdán kézilabdázott. Ő pedig említette, hogy több csapat is keres külföldi játékosokat, így sikerült szerződést kapnom itt sorendben a Sajószentpéter, a Bőcs, a Füzesabony és a Gyöngyös gárdáiban. Igaz, hogy Magyarországon így csak az NB I B-ben szerepeltem és a hazámban sem voltam válogatott játékos, de mégis örülök annak, hogy azt csinálhattam, amit szerettem. A szenvedélyem a kézilabdázás, ezért nagyon örültem, hogy a tavalyi torinói Masters Európa-bajnokságon tagja lehettem az aranyérmes csapatnak. Nem hiszem, hogy boldogabb lennék most egy sima könyvelőként és nem is hiányzik az ilyen munka, hiszen a szakmámban soha nem is dolgoztam.
- Ráadásul úgy tudjuk, hogy nagyon komoly tervei vannak ebben a sportágban az edzői pályán…
- Már a bőcsi csapat játékososként megszereztem a C licencet, amelyet Gyöngyösön a B fokozat követett. Ott már dolgoztam is edzőként a játék mellett, a női valamit a férfi szakágban is. Ezt követően a férjemmel Szigetszentmiklósra költöztünk, ahol a helyi utánpótlásra felügyeltem és 2018-ban az európai mesteredző kurzus Poreci, Győri és Párizsi helyszínein A licencet kaptam. Nem vagyok álmodozó típus, tehát inkább módszeresen haladok az edzői pályán, ahol fontos állomás lesz az MKC. Nekem most arra van szükségem, hogy olyan tapasztalt szakemberektől tanuljak, mint dr. Hoffmann László, Gyurka János és Farkas Andrea. A saját képzésemre pedig továbbra is nagyon figyelek, ezért járok jelenleg a testnevelési Egyetem sportteljesítmény elemző szakára, ahol az edzésmódszerek, az edzéstechnika terén rengeteg hasznos anyagot ismerünk meg. Mosonmagyaróváron már szeretném is ezeket alkalmazni, hiszen itt már szinte felnőttek a játékosaim és a környezet, a kollégáim is rendkívül szimpatikusak a számomra.
