-
Orbán Ákos: - A tavalyi U14-es csapatunk nagyrészt együtt maradt, az érkező két-három új játékos pedig gyorsan beilleszkedett az első osztályú játékba. Az alapszakaszban közel 100 góllal többet is lőttünk, viszont sajnos többet is kaptunk, mint az előző szezonban. Az idén így is sikerült pontot szereznünk az alapszakaszban, amely azt gondolom, hogy most is az ország legmagasabb színvonalú versenysorozata volt. Ebben a csoportban nekünk fizikálisan volt nehéz felvenni a versenyt olyan csapatokkal, mint a Győr, a Szombathely vagy a Siófok. Talán a leginkább a Székesfehérvár volt az a csapat, amellyel közel azonos képességűek voltunk, ami az eredményeken is látszott. Ez a fizikális hátrány, valamint a kötelező 6:0 területvédekezés általában megpecsételte a sorsunkat az alapszakaszban, főként a második félidőkben. Sajnos több nagy arányú vereségbe is belefutottunk, amit nehezen éltünk meg, de a félévhez közeledve látszott, hogy jóval tovább közelebb tudtunk maradni ellenfeleinkhez. Csapatként léptünk előre, sok pozícióból tudtunk gólt szerezni, többen eredményesebbek voltak, mint az előző évben és a kapusaink is stabilabban teljesítettek. A lányok hozzáállása kiváló volt, extra kitartás jellemezte a csapatot, így bizakodva vártuk az alsóházi rájátszást. Az elején azonban ott is nehezen szakadt át a gát, az első tornán még egygólos vereséggel és egy döntetlennel kezdtünk, de érezhető volt, hogy nagyobb koncentrációval itt már bárkit legyőzhetünk. Végül nyolc győzelmet sikerült szereznünk a rájátszásban, ahol minden ellenfelünket sikerült legalább egyszer megvernünk. Így a második helyen végeztünk, olyan egyesületeket megelőzve, mint az Érd, a Vác, a Dunaújváros és a Székesfehérvár. Összeállt a védekezésünk, ami a fizikai adottságaink miatt főként egy labdacsapdákra koncentráló forma volt. A támadásaink során pedig látszott, hogy a sok egyéni képzéssel, technikai ráfordítással, taktikai felkészítéssel, már nem vagyunk elmaradva más egyesületektől. A rájátszásban többször lehetőséget tudtam adni fiatalabb játékosoknak, akik remekül megállták a helyüket. Úgy gondolom sokat léptek előre a lányok az elmúlt két évben, a korosztályunknak megfelelő szinten vannak, de néhány területen ettől még kicsit elmaradunk. Vannak játékosok, akikből többet szerettem volna kihozni, mint ahol jelenleg tartanak, viszont olyanok is, akik többet teljesítettek. Ez is azt a számomra nagyon hasznos tanulságot igazolja, hogy ebben a korosztályban meg kell adni mindenkinek a szükséges képzést. A következő szezonban korcsoportot váltanak a lányok, ahová én már nem tartok velük, tehát majd az idő, az utánam következő szakemberek eldöntik, hogy milyen munkát végeztünk. Én azonban bátran engedem tovább őket, mert keményen, becsületesen dolgoztak, aminek mindig meg lesz a haszna a pályán és az életben!
24 mérkőzés: Horváth Maja ( 61)
22 mérkőzés: Csáki Anna (109), Kiss Lilla (kapus), Nagy Zille (40), Varga Lili (kapus)
21 mérkőzés: Rámháp Csenge (20), Sebők Janka (104)
20 mérkőzés: Mogyorósi Csenge (16)
19 mérkőzés: Heszkó Panka (18), Varga-Kiszelka Derien (7)
18 mérkőzés: Buga Léna (8), Csőrés Panka (29), Szalay Júlia (6)
14 mérkőzés: Ratkay Zsófia (15)
12 mérkőzés: Aszt Petra (60)
11 mérkőzés: Muszik Mira (4)
10 mérkőzés: Csontos Viktória (40)
9 mérkőzés: Csontos Regina (18)
8 mérkőzés: Lengyel Laura (2)
4 mérkőzés: Kovács Eszter (kapus)
2 mérkőzés: Csáki Viola (3)
Csáki Anna
Sebők Janka 
