VANESSZA

A Mosonmagyaróvár elmúlt 8 évét hullámhegyek és völgyek jellemzik, aminek most kétségtelen, hogy a tetejét lovagolják az óvári lányok. Hajtai Vanessza szinte az első pillanattól kezdve a klub kötelékébe tartozik, vele beszélgettünk a kiemelkedő bajnoki bronzéremről, a klubvezetésről, a szurkolókról és persze az Európa-liga csoportköréről.  

Az MKC a 2016/17-es szezonban búcsúzott az élvonaltól, rá egy évre pedig már a visszatérését ünnepelhette, majd 2019-ben a bajnoki tabella tízedik helyén végzett az akkor még Bognár Róbert vezette alakulat. Aztán jött a 2020-as év és a koronavírus járvány miatt felfüggesztett bajnokság, melynek végén többen is távoztak a klub kötelékéből. A felkészülést már Gyurka János vezetésével kezdték meg a játékosok, akik hamar felhívták magukra a figyelmet a Vác, az MTK, valamint a Debrecen egy gólos legyőzésével. Ezt követően érkezett 2021. február 3-án az igazi csattanó, amikor hazai pályán – igaz zárt kapuk mögött – legyőzték a Siófok együttesét, amivel bejelentkeztek a bajnoki dobogóért folytatott harcba.  Igaz, a debreceni és siófoki visszavágón vereséget szenvedtek, a lendület cseppet sem tört meg, így egy fordulóval a vége előtt biztossá vált, hogy a Mosonmagyaróvár együttese a 2020/21-es kiírást a harmadik helyen fejezi be. Ezzel pedig azt a fantasztikus sikert is sikerült elérnie Gyurka Jánosnak és csapatának, hogy nemzetközi kupa szereplésre is lehetőségük nyílott. 2021 nyarán ismét nagy volt a jövés-menés a klub háza táján, de jelenleg a bajnoki tabella negyedik helyét foglalják el és minden esélyük meg van, egy tavalyihoz hasonló, bravúros szereplésre. 2022. január 9-én pedig lejátszották első Európa-liga mérkőzésüket is az óvári lányok, amit főlényesen 38-30-ra nyertek meg az Audi Arénában a francia Besancon csapata ellen.  

2017-ben a Mosonmagyaróvár kiesett az NB1-ből, de egyből sikerült is a feljutás, te már akkor is a csapat tagja voltál, mi lehetett már akkor a titok nyitja? 
„Egy olyan társaság alakult akkor ki, akik tudták, hogy itt nem lehet más a cél, mint egyből a visszajutás, mindenki tudta, mi a dolga. Itt ki kell emeljem Tilinger Tamara és Horváth Bernadett személyét, akik nagyon sok mindent tettek azért, hogy mi visszatérjünk az élvonalba, szokták mondani, hogy megvolt a rutin. Akkor az őszi szezonban a NEKA ellen vereséget szenvedtünk, de tavasszal bizonyítottuk, hogy helyünk van az NB1-ben.”  

Tavaly pedig sikerült a klub történelmének legjobb eredményét hoznotok egy harmadik helyezéssel, éreztétek ti ezt már nyáron az alapozásnál, vagy esetleg az őszi szezonban, hogy itt valami különleges lehet a levegőben? 
„Céltudatos társaságnak mondtam magunkat akkor, és tudtuk, hogy miért dolgozunk, az edzések mellett mentálisan és fizikálisan is rendbe voltunk, úgy gondolom, megérett a társaság erre az eredményre, és azt éreztem, hogy ki voltunk éhezve a sikerre. Talán négy-öt mérkőzéssel a vége előtt kezdtük elhinni, hogy meglehet a bronzérem, de ezt teljesen csak akkor fogtam fel, amikor Győrben a nyakamba akasztották azt.”  

Gyurka Jánosnak is nagyszerepe van az elért sikerben, mi változott az ő érkezésével a csapaton belül? 
„Mindenképp az emberi oldalát emelném ki, illetve a higgadtságát. A pályán rengeteg ritmusváltást kér tőlünk támadásban, de mint minden edző, ő is a védekezésre helyezi a fő hangsúlyt, egyébként szerintem is egy mérkőzést a védekezéssel lehet nagy részben megnyerni. Ugyanakkor nagyon fontos számára a támadások száma és minősége is. Figyelembe vette a keret minőségét is, és ahhoz is próbált idomulni, de mi játékosok is alkalmazkodtunk az ő taktikájához, illetve elképzeléseihez.”  

Az MKC nagyot lépett előre az elmúlt években, mi lehet ennek a mozgatórúgója?  
„Szerintem nagyon jó a koncepció a klubbon belül. Komoly stáb dolgozik mögöttünk, mindenki számára minden eszköz adott, hogy a lehető legtöbbet hozza ki belőlünk és persze mi is ezen dolgozunk, száztíz százalékig. Ahogy én látom a vezetők között is meg van az összhang, és egy sikeres csapat mögött, csak egy sikeres stáb állhat. Egészen profi körülmények vannak nálunk: edzés és mérkőzés közben, valamint reggel is vannak méréseink, amiből a pihenés minősége állapítható meg. Mondhatom azt, hogy kellőképp figyelnek ránk, ami nagyon fontos egy sportolónak, főleg most egy szerda-szombat ritmusban, így teljesen oda tudunk koncentrálni az adott feladatra.”  

Nagyon sokan érkeztek a csapathoz az idény előtt, de nyomát sem lehet látni annak, hogy tíz embert kellett a keretbe építeni. Mi lehet ennek az oka? 
„Fiatalok vagyunk. Akik itt maradtunk tisztában voltunk azzal, hogy a tavalyi hihetetlen szezont csak úgy tudjuk megismételni, ha nyitottak maradunk és befogadjuk az új embereket, ami én úgy gondolom, nagyon jól sikerült. Ráadásul sok olyan játékos érkezett, aki nem volt számunkra ismeretlen; gondolok itt Tóth Gabira, akivel sok-sok szezont játszottam együtt, vagy Pásztor Nonóra.  A külföldiekkel is hamar megtaláltuk a hangot, ahogy ideérkeztek ők is nyitottak voltak és egyből elkezdték a nyelvet tanulni, ami egyre jobban megy számukra.  Ana Kojicban például a Hajtai-Tóth Gabi páros fedezhető fel, amit mi nagyon imádunk, szóval mondhatom, vicces kis társaság alakult ki a pályán és azon kívül egyaránt.  Az érkezők, mind nagyon céltudatos emberek és tudták nagyon jól, hogy a tavalyi harmadik helyezetthez érkeznek, ahol teljesíteni kell, de nap, mint nap mindent megtesznek azért, hogy ezt megismételhessük. Mindenki nagyon motivált, természetesen az EL-csoportkör is tolt egyet a csapatszekerén ebben, hogy még több munkát és verejtéket tegyünk bele az edzésekbe.”  

Kiemelted Gyurka János higgadtságát, ezt mindenki láthatta a Besancon mérkőzés alatt. 
„A találkozó előtt nyugtatott minket: elmondta, hogy élvezzük ki az előző évben elért munka gyümölcsét, ne foglalkozzunk külső tényezőkkel és csináljuk azt, amit a legjobban szeretünk: kézilabdázzunk.”  

Az összecsapásra pedig igen sokan elkísértek titeket az Audi Arénába. Mennyivel volt másabb az atmoszféra a hazai találkozókhoz képest?  
„Nyilván ebben az arénában nem volt akkora hangulat, mintha otthon játszottunk volna, de nagyon örültem, hogy ennyien ellátogattak, hisz én nagyon szeretem a szurkolótáborunkat, és szerintem ez a győzelem még több embert buzdíthat arra, hogy a további két meccsünket a helyszínen szurkolja végig.”  

Te pedig bátran integettél minden gólodat követően.  
„Nagyon sokan mondták, hogy hatalmas forma vagyok, mert az üres lelátókra is integettem kifelé, hozzá voltam szokva, hogy ott mindig ülnek és most nem foglalkoztam azzal, hogy most ott épp senki nem volt, szóval eléggé vicces volt.”  

Ég benned egyfajta tűz, ami ritka, főleg magyar játékosokban. Honnan ered ez a mélyről jövő küzdeni akarás? 
„Imádom Óvárt minden szempontból, a szurkolók szeretete, ami tapasztalható itt a klub körül, az páratlan, nagyon közvetlenek és elutaznak velünk bárhová, ha a pályán kívül is bármi segítségre van szükségünk, egyből ott vannak. Én egy csupa szív lánynak mondanám magam és ezt nem szeretem véka alá rejteni, nekem minden érzelem kiül az arcomra, ha jó, ha rossz, de én ilyen vagyok.”  

Azzal a harci szellemmel, ami pedig benned van, jó példát tudsz mutatni a fiatalabb generációnak. 
„Mindig azt mondom a fiataloknak, hogy edzésen kell oda tenni magad százszázalékosan és megmutatni az edzőnek, hogy necces szituációban is számíthat rád. Egy fiatal játékosnak edzésen kell bizonyítania és ez lehet a kulcs, illetve természetesen az, hogy nem adják fel, mert a lehetetlen nem létezik. Sokszor megemlítem nekik, hogy nem kell megriadniuk senkitől, egy idősebb játékoshoz is bátran oda kell menni faultolni, ha esetleg kaptál már tíz pofont, akkor is oda kell lépni tizenegyedikre is, hisz ez fog előrébb vinni a pályafutásodban.”  

A városban megismernek titeket az utcán, ebéd közben, vagy akár egy szimpla bevásárláskor? 
„Persze, bátran leszólítanak a bevásárlóközpontban, az utcán oda jönnek és buzdítanak minket. Nekem ez nagyon jól esik, mert amikor én voltam fiatal azt láttam, hogy a Hornyák Ágit, és a Görbicz Anitát is leszólították mindenhol, most pedig itt Óváron ugyanezt élhetem át. Külön öröm számomra, ha a fiataloktól hallom, hogy rólam sugdolóznak. Ez mindig jól esik.”  

Az öltözőn belül mi a te szereped?  
„Én szeretek hangoskodni, így én vagyok a zenefelelős is, a lányok azt szokták mondani, hogy szeretik hallgatni azokat a számokat, amiket berakok, ha meg nem, akkor szólnak, én pedig vagy tovább nyomom vagy sem…”  

Ha már mulatozás, a győztes EL összecsapás után volt ünneplés?  
„Igen, volt egy kis ünneplés, de mindenki tisztában volt azzal, hogy számunkra most kezdődik az igazi megmérettetés, az öltözőben mindenki a maga módján örült, de ahogy felszálltunk a buszra, már a következő mérkőzés lebegett a szemünk előtt.”  

Milyen célokkal vágtok neki a további mérkőzéseknek?  
„Korai lenne még erről beszélni, de látva az első meccset, nem utolsó szempont a továbbjutás és, hogy minél több mérkőzést játszhassunk. De úgy gondolom, számunkra a bajnokság a fő szempont, hisz ott kell jól teljesítenünk, hogy jövőre is elérhessük az Európa-liga csoportkört.”  

Jelenleg negyedikek vagytok a bajnokságban a Debrecen mögött, ahol fájó vereséget szenvedtetek. 
„Az a mérkőzés nagyon kínkeserves volt, de ahogy mondtad, jelenleg a negyedikek vagyunk a tabellán és egy jó tavaszi szezonnal magunk felé tudjuk billenteni a mérlegnyelvét. Igaz nagyon kemény menet elé nézünk, de akár hasznunkra is tudjuk fordítani ezt a sok mérkőzést, és, ha fáradtak leszünk, azt is inkább kellemes fáradtságnak mondanám.”  

Saját szemszögedből milyen elvárásokkal futsz neki a tavaszi idénynek?  
„Mindenképpen szeretnék fejlődni a védekezésben, szeretném, ha lövőszázalékom még továbbjavulna, én minden mérkőzésen a maximumot akarom kihozni magamból. Természetesen az a legfontosabb, hogy a csapat minél eredményesebb legyen, emellett pedig én is kiegyensúlyozott legyek.