-
- Az osztrák női kézilabda válogatott tizenkét év után szerepelt ismét világversenyen, így érthető, hogy a számunkra óriási élmény volt a spanyolországi világbajnokság - kezdte a visszaemlékezést Kovács Patrícia - Remek hangulatú mérkőzéseket játszottunk, a házigazda spanyolok ellen például telt ház előtt, és az eredményeinkre sem lehet panaszunk. Az alapvető célunkat, a csoportunkból való továbbjutást sikerült elérnünk, sőt legyőztük a tavalyi Európa-bajnokság meglepetés csapatának számító horvátokat. Elégedettek vagyunk tehát, különösen annak a tekintetében, hogy tíz játékosunk hiányzott a járvány miatt. Köztük olyan rutinos alapjátékosok, mint a kapus Petra Blazek, az irányító Sonja Frei, a beálló Stefanie Kaiser és a szélső Nina Neidhart.
- Ott volt azonban Kovács Patrícia, aki egészen kiemelkedő mutatókkal zárta ezt a világbajnokságot…
- Valóban az utolsó, azaz a gólok előtt passzok tekintetében én lettem a legjobb 46 ilyen átadással. Ezzel megelőztem a norvég Nora Mörköt, aki világbajnok lett, tehát három mérkőzéssel többet játszott. Büszke vagyok azonban a 43 gólomra is, hiszen ezek így összeadva valóban azt mutatják, hogy elég hatékonyan játszottam. Ilyenkor persze az ember még sokkal jobban szereti a kézilabdát, de azt is őszintén el kell mondanom, hogy alaposan ki is merített ez a verseny. Nagy teher volt rajtam, hiszen eben a fiatal, több újoncot is bevető osztrák válogatottban most a csapatkapitányi feladatok is rám hárultak.
- Megosztó véleményeket hallottunk a válogatottak megemelt létszámáról. Hogyan vélekedtek erről Ausztriában és mit tapasztaltál erről a játékokon?
- Azt jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy a kézilabdázásban kis országoknak számító válogatottak is részt tudnak venni egy ilyen erősségű tornán. Van lehetőségük tehát tanulni, felzárkózni és talán a több féle játékstílus is tartalmazott érdekességeket. Viszont az egyértelműen látszott, hogy az európai kézilabda sokkal magasabb színvonalú, valamint így talán egy kicsit időben hosszú a verseny. Az erőviszonyokat azonban nem rendezte át a 32 csapatos mezőny, mert a döntőben a két legjobb csapat találkozott. Norvégia sikere pedig teljesen megérdemelt, mert fizikálisan, mentálisan is nagyon erősek, ráadásul a regenerációról is tudhatnak valami különlegeset, hiszen a legutolsó mérkőzésünk játszottak a legjobban.
- Az MKC csapata már a Karácsony hetében teljes létszámmal edzésbe állt, így a már említett fáradtság után, hogyan sikerült valamennyire kipihenni magad?
- Sajnos a világbajnokság után beteg is lettem, egy kis megfázás is elkapott, ami még egy kicsit legyengített. Az a néhány nap pihenő, amit a klubtól kaptunk azonban segített, így amikor visszajöttem, már kimondottan hiányzott a kézilabda. Természetesen az MKC csapata is, mert régen játszottunk már együtt, így nagyon jó volt a megszokott társakkal találkozni, tréningezni. Nagy örömmel hallottunk Gyurka János szerződés hosszabbításáról is, akivel nagyon szeretünk együtt dolgozni. Azt az eredményei mindennél pontosabban megmutatják, hogy kiváló edző, de azt mi tudjuk a legjobban, hogy milyen kiváló ember.
- Az újév elején kezdődik az Európa-liga sorozat, ami igaz újdonság lesz az MKC csapatának. Viszont nem számít majd annak Kovács Patrícia esetében, így kíváncsian várjuk a véleményedet erről a versenyről?
- Az esélyekről nehéz így előzetesen beszélni, de azt nem szabad elfelejteni, hogy olyan norvég és francia csapat is lesz az ellenfelünk, amelyik delegált játékost a világbajnoki döntőre. Egy kiegyensúlyozott csoportban, különböző stílusokkal fogunk találkozni, ami nem lesz könnyű. Nálunk sok olyan kézilabdázó van, aki még nem játszott nemzetközi találkozót, így nekünk ilyen téren tapasztaltabb játékosoknak segítenünk kell őket. Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy csapatként győzzük le a nehézségeket, figyeljünk mindenre, hiszen a magyar kötelezettségeinkkel együtt 3 - 4 naponta mérkőzést fogunk játszani. Én a Metzingen játékosaként már szerepeltem csoportkörben a dán Ikast, a svéd Savehof és a Siófok gárdáival. Pontosan tudom tehát, hogy milyen fontos szerepe lesz például az utazásnak vagy az étkezésnek, a második találkozók szakmai tapasztalatainak egy ilyen sorozatban. Jobban örültem volna, ha az UFM Arénában tudunk játszani, mert az is egyértelmű, hogy a hazai mérkőzéseinkre kiemelten kell fókuszálnunk. Abban nagyon reménykedünk, hogy a szurkolóink Győrbe is el fognak kísérni minket, így mind ezek mellett bizakodó vagyok, és ezt érzem a csapaton is.
