VISSZATÉRŐK

- Március elején torokfájással kezdődtek a panaszaim, így én már a csapattól külön végeztem el a tesztelést - mesélte el Herczeg Lili. - A gyorsteszt igaz negatív lett, de egy PCR tesztelésre is sor került, amely kimutatta, hogy elkaptam a fertőzést. Másnapra már lázas lettem, elég komoly fejfájásom volt ezért megnyugtató volt, hogy hazamentem Kecelre a családomhoz. Én gyerekkorom óta asztmás vagyok, amit természetesen folyamatosan kezelünk, tehát a sportolásban ez nem gátol. Sajnos a koronavírus azonban felerősítette a légzési nehézségeimet, így napokig éjszaka és nappal is fulladoztam, amit rendre köhögési rohamok követtek. Az első időszakot ezek a rosszullétek nehezítették, utána pedig lelkileg viselt meg, hogy öt hétig mindig pozitív eredményt hoztak a három-négy naponta elvégzett tesztelések. Az sem volt jobb, amikor már fizikailag jobban voltam, mert akkor meg nagyon lassan telt az idő. Nem volt könnyű a televízióban nézni a csapatot, hiszen olyankor még jobban fájt, hogy nem tudok ott lenni, nem tudok segíteni a társaimnak. A kötelező orvosi vizsgálatok után, a múlt héten kezdtem el edzeni, de gyakorlatilag még minden foglalkozás közepén kiállok. Sajnos még ötven százalékosnak sem mondhatom a jelenlegi állapotomat, mert sajnos nagyon legyengültem. Próbálom kevesebb gyakorlatszámmal végigcsinálni a kapusedzéseket, mert szeretnék a hátralévő időszakban legalább a kispadról segíteni. Beszélgettem olyan játékosokkal, akik hasonló helyzetbe kerültek, de ez a betegség teljesen egyedi hatással van mindenkire. Bízom azért abban, hogy előbb-utóbb visszanyerem az erőmet, de egyelőre testben, fejben és lélekben is nagy a lemaradásom.   

- Ez az egész egy rémálom volt a számomra, mert nekem teljesen felborul az életem, ha nem tudok rendszeresen edzeni - folytatta szlovák szélső Maria Holesová. - Ráadásul féltem is, hogy komolyabb tüneteim lesznek, sok bonyodalmat fog okozni ez a betegség. Eleinte ugyan csak olyan érzésem volt, mintha egy kicsit megfáztam volna. Öt nap után azonban elveszítettem a szaglásomat, az íz érzékelésemet, így egyértelművé vált, hogy elkaptam a vírust. Minden este lázas voltam, éjszaka nem tudtam aludni, így szinte mindig fáradt is voltam. A vírus ráadásul nálam is több mint húsz napig tartotta magát, ami nagyon idegesítő volt a számomra. Az utolsó tesztem is negatív lett, de igazából csak akkor nyugodtam meg, amikor az orvosi vizsgálatok is jó eredményeket mutattak. Örülök, hogy el tudtam kezdeni az edzéseket, de még mindig nagyon gyengének érzem magam. Főleg a futások utáni légzés okoz sok nehézséget, mert olyan érzésem van, mintha a tüdöm összement volna. Ideges is vagyok ezért, mert tudom, hogy fontos szakasz következik a bajnokságban és szeretnék ebben részt venni. Sokat beszélgetünk azonban a lányokkal, akik viszont nyugtatnak és türelemre intenek, amire most érzem is, hogy szükségem van. Érzem ugyan, hogy napról-napra jobban vagyok, javul az állapotom, de időre lesz még szükségem, hogy teljesen utolérjem magam.

- A lemaradást illetően sajnos nálam is hasonló a helyzet és bizony annak sem örülök, hogy két-három kilót is leadtam - zárta beszélgetést a szintén most visszatérő Hajtai Vanessza. - Sajnos úgy érzem, hogy ezt az izomzatomból veszítettem el, tehát én sem vagyok jó állapotban. Már egy jó védekezést követő lerohanás után elfáradok, tehát a csúcsformához képest, maximum hatvan százalékos lehet az erőállapotom. A betegséget követő terheléses vizsgálatok, a tüdőröntgen, a szívultrahang, a kardiológia és vérvizsgalatok rendben voltak, de biztosan kell még legalább két hét, hogy rendbe jöjjek. Nekem évente visszatér egy arcüreggyulladás, így most a leginkább ennek egy erősebb lefolyásához tudtam hasonlítani azt két hete, amikor beteg voltam. Viszont a tesztelések nálam is négy hétig mutattak pozitív eredményeket, amit borzasztóan elkeserítő volt, heti két vizsgálatot követően megtudni. Így valóban a már panaszmentes időszak is nehéz volt, nézni a csapatot, miközben be vagy zárva a lakásba. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a csapattal, sőt mi elszigeteltek naponta többször is beszéltünk egymással. Így próbáltuk meg tartani egymásban is a lelket, ami szerintem sokat is segített nekünk. Jól esett megtapasztalni, hogy a lányok mennyire örültek a visszatérésünknek, pedig mi vélhetően most csak perceket tudunk majd hasznosan eltölteni a pályán. Bíztatnak is bennünket, többen elmondták, hogy a húsz napos karantén után még nekik, egészségesen is nagyon nehéz volt az újrakezdés. Ez a szünet jókor jött nekünk, igaz nem könnyű most dolgozni a válogatott hiányzóink és a betegségből visszatérők miatt. Én azonban azt látom, hogy a csapat mégis nagyon készül a bajnokságot lezáró sorozatra.